ZENEÓRA

Bach: Máté passió

A passiót a nagypénteki istentisztelet keretében adták elő. Bachnak két passiója, a Máté-passió BWV 244. (1727) és a János-passió BWV 245. (1724) maradt fenn teljes formájában, egy harmadiknak, a Márk-passiónak pedig csak a szövege. A nyitó - és zárókórus keretezte műveken belül a bibliai szöveget egy tenor szólista énekli végig igen kifejező recitativo seccoban.

Szereplők:

• Jézus – bariton
• Evangelista – tenor
• Pilátus – basszus
• Júdás – basszus
• Péter – basszus
• Kaifás – basszus
• 2 hamis tanú – alt, tenor
• 2 szolgáló – szoprán, alt
• 2 pap – basszus
• Pilátus felesége - szoprán

Szöveg: Máté evangéliuma (26-27. fejezet); szabad versek: Picander

A késő barokkban a passiótörténetet három különböző módon zenésítették meg: passiókantátaként, szabad átköltésű passió-oratóriumként és „oratorikus passióként”. Bach a János- és a Máté-passióval ez utóbbit választotta. Közel 100 évig (1669–1766) élt Lipcsében a hagyomány, hogy a passió szövegeket a reggeli istentisztelet alatt szertartásosan végigrecitálták úgy, hogy az evangéliumi szöveget a gregorián-ének módjára szólaltatták meg. Bach idejében már engedélyezték a többszólamú éneklést is. A passiózene a 14 órakor kezdődő négy–öt óra hosszat tartó délutáni istentisztelet keretében szerepelt, miután már 7-től 11 óráig lezajlott a reggeli istentisztelet. A mai előadói gyakorlattal szemben Bach passiói az istentiszteletek részét képezték, és nem tekintették koncert zenének.

Korábban úgy tartották, hogy a mű 1729 nagypéntekjére készült, de az újabb kutatások kiderítették, hogy 1727 nagypéntekén adták elő. Aztán jó ideig feledésbe merült, míg 1829-ben Mendelssohn újra elő nem adta, elindítva ezzel az úgynevezett „Bach reneszánszot” a romantikában.

A mű egy valamivel rövidebb első részből, amely a zsidó főtanács gyilkossági tervéről, Jézus bethániai felkenéséről, az utolsó pászkavacsoráról és az elfogatásról a Gecsemáné kertben szól, és egy terjedelmesebb második részből áll, amely a zsidó tanács előtti kihallgatásról, Péter árulásáról, Pilátus büntetéséről, Jézus megszégyenítéséről, valamint a keresztre feszítésről, haláláról és temetéséről számol be. A két rész között hangzott el Bach idejében a körülbelül egyórás prédikáció.

Máté evangéliumából vett folyamatos bibliai szöveget Bach 28 jelenetre bontja, melyet a korálok és a szabad versek szakítanak meg azért, hogy ily módon az időt megállítsák, és áthidalják a távolságot az egyszeri szenvedéstörténet és a hallgatóság jelenkora között. Bach a Máté-passióban ugyanazokat a formai elemeket alkalmazza, mint a János-passióban és oratóriumaiban (Karácsonyi Oratórium, Mennybemeneteli Oratórium és Húsvéti Oratórium). A terjedelem és a sok elbeszélő jelenet miatt mindazonáltal nagyobb hangsúly esik az epikai jellegre.

 A monumentális dramatikus-epikus mű impozáns sztereofón hatása a kettős kórus és -zenekar révén bontakozik ki, melyen belül a kórusok gyakran párbeszédet folytatnak egymással. A két kórusban Bach korában 12-12 énekes volt, a kettős zenekar 34 hangszeresből állt. Összesen kb. 60 előadóból állt a gárda, szemben a manapság sokszor 150-200 főt számoló előadógárdával.

A mű mindkét részét keretezi egy-egy nagy nyitó- és zárókórus, melyek közül kiemelkedik a lenyűgöző és egyedülálló nyitókórus.

♪ Máté passió – Nyitókórus

A szöveg szerint párbeszéd egy allegorikus alak „Sion lánya” és a hívők között. Bach nem a szólóének és a kórus váltakozására, hanem 2 kórus felelgetésére építette a tételt. A kettőhöz harmadikként egy fiúkkal énekeltetett koráldallam társult. Tulajdonképpen gyászzene ez. Vonuló 12/8-os, méltóságteljes ritmusú. A gyász és fájdalom érzését közvetíti, megadva a mű lírai alaphangulatát.

Jöjjetek lányok, sírjatok velünk!

Nézzétek - kit? - a Vőlegényt,

Nézzetek rá - hogyan? - mint egy Bárányra,

Nézzétek - mit? - nézzétek béketűrését,

Nézzetek - hová? - bűneinkre!

Nézzétek Őt, ki keresztjét

Szeretetből és irgalomból önmaga vitte.

A kórus tételek között sokféle, átlátható terjedelmű, elmélkedő ária található, melyek Jézus szenvedését fejezik ki érzékletesen. A recitativók, áriák és kórusok közé korálok épülnek be, melyek a cselekmény dramaturgiai csúcspontjaira vonatkoznak.

♪ Máté passió vezérkorál

Központi szerepet tölt be Paul Gerhardt korálja, az O Haupt voll Blut und Wunden, amely különböző harmonizálással és strófákkal összesen ötször hangzik el a műben, és annak zárt szerkezetet biztosít. Ez a passió úgynevezett vezérkorálja.

Ó fő, vérrel és sebbel teli,

Csupa fájdalom és csúfság,

Ó fő, melyet gúnyból

Tövissel koronáztak,

Ó fő, melyet máskor a legnagyobb

Tisztelet és ékesség övezett,

Most azonban olyan megvetett,

Hadd üdvözöljelek!

A korálok mellett megszólaló másik kórustípust turba-kórusnak nevezzük. A korálok a Bach korabeli nép reakcióját mutatják, a turba-kórus pedig a Jézus korabeli népé. A turba kórusok általában rövidek és frappánsak.

♪ Máté passió – 15-16. szám Jézus és a tanítványok párbeszéde az utolsó vacsorán

Jézus mondja a tanítványoknak, hogy valaki elárulja majd őt, a tanítványok pedig kérdezik: „Csak nem én vagyok az Uram?” Mindannyian, 1 kivétellel, ugyanis 11-szer hangzik el a mondat (Júdás nem kérdezi).

EVANGÉLISTA

És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki:

KÓRUS

Én vagyok-é az, Uram?

♪ Máté passió- 2. rész – Péter árulása – alt ária (Erbarme dich) – korál (Bin ich gleich)

Az eseményeket az evangélista mondja el. Recitativóját időnként megszakítják az éppen idézett szereplők: a két, Pétert felismerni vélő szolgáló, a tömeg és maga Péter, aki egyre szenvedélyesebben tagad. Ezután ismét az evangélista veszi át a szót. Elbeszélése egyre együttérzőbb, személyesebb hangú. Énekszólama egyben illusztrál is, hiszen a közönség élénken reagálhatott az olyan részletekre, mint a kakasszó motívuma, vagy a sírás dallama.

A bibliai történet után jön a kommentár, az ária. Péter és a hallgatók közös érzéseit mondja el. Ő most „valaki” a hívők közül.

A jelenetet korál zárja.

EVANGÉLISTA

Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvénegy szolgálóleány, mondá:

ELSŐ SZOLGÁLÓ

Te is a Galileabeli Jézussal valál

EVANGÉLISTA

Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván:

PÉTER

Nem tudom, mit beszélsz.

EVANGÉLISTA

Mikor pedig kiméne a tornácra, meglátá őt egy másik szolgálóleány, és mondá az ott levőknek:

MÁSODIK SZOLGÁLÓ

Ez is a názáreti Jézussal vala

EVANGÉLISTA

És ismét megtagadá esküvéssel, hogy:

PÉTER

Nem ismerem ezt az embert.

EVANGÉLISTA

Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá,és mondának Péternek:

KÓRUS

Bizony te is közülük való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.

EVANGÉLISTA

Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy:

PÉTER

Nem ismerem ezt az embert.

EVANGÉLISTA

És a kakas azonnal megszólala. És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.

ALT ÁRIA

Irgalmazz nekem Istenem, könnyeimért; Nézd, itt előtted szívem és szemem keserűen zokog.

KORÁL

Bár elfordultam Tőled, Mégis visszatérek; Fiad bennünket a félelme és halálos gyötrődése által kibékített Veled. Én nem tagadhatom le a bűnt, De a Te kegyelmed és jóakaratod Sokkal nagyobb, mint a bűn, Mely bennem van.