ZENEÓRA

5. szimfónia, Sors, c-moll (Op. 67)

Első vázlatok 1805-ből ® 1807-ben veszi újra elő, 1808-ban fejezi be.

Beethoven így szólt Schindlerhez: „Így zörget a sors az ajtón”. I. tétel az ember elkeseredett küzdelme a sorssal, a Finale pedig az emberi akarat végső diadala.

Formai újítás: az utolsó 2 tétel megszakítás nélkül kapcsolódik össze.

1. tétel (Allegro con brio, c-moll)

A kezdő főmotívumon kívül alig van a tételnek egyéb zenei anyaga.

2. tétel (Andante con moto, Asz-dúr)

A témaanyag kezdetben triós formaként jelent meg Beethoven képzeletében. Helyette végül 4 nagyobb részből áll variációs formában.

3.tétel (Allegro, c-moll)

Egyszerűen csak Allegro a tempójelzés (nem menüett vagy scherzo).

 Nem a melodikáé, hanem a markáns ritmikáé a főszerep. Formai felépítése rendhagyó: itt is van trió (fugato tematikával), de hiányoznak az ismétlőjelek a triót körülölelő 1. és 3. részből.

4.tétel (Finale, Allegro, C-dúr)

A 4.tételben, mivel attacca kapcsolódik a 3.-hoz, felhasználja  a 3.tétel anyagát. Formája: szabad feldolgozású szonátaforma. Egészen a zárótémáig megállás nélkül egyetlen ívben érkezik a zene. A kidolgozás a melléktéma táncos anyagából épül fel, a végén visszatér a 3. tétel zenei anyaga. A visszatérés szabályszerű, a kóda viszont olyan hatalmas, hogy terjedelme több mint az expozíció-kidolgozás-visszatérés zenei anyagának.