ZENEÓRA

9. Szimfónia d-moll (Op. 125)

1822-ben a londoni Filharmóniai társaság felkéri Beethovent, hogy készítsen nekik egy szimfóniát. Ez lett a 9. 1824-ben. Kórussal és 4 szólistával.

Beethoven utolsó nagy szerzői estjén hangzott el 1824. május 7.-én Bécsben. Az előadás karmesterének Umlaufnak mindössze 2 próba állt a rendelkezésére, a siker mégis óriási volt. Állítólag Beethoven a közönségnek háttal a zenekarban ülve partitúrával a kezében követte az előadást, és nem vette észre a mű befejezését és a közönség tapsait, hanem gondolataiba merülve kezével tovább vezényelt magának. Végül az alt szólista fordította szembe a közönséggel, hogy Beethoven észrevegye a közönség lelkesedését.

1. tétel (Allegro ma non troppo, un poco maestoso)

Ez Beethoven legszuggesztívabb nyitótétele. Mintha gomolygó ködből tűnne elő a főtéma. Hasonló a régi olasz opera ún. ombra-jeleneteihez (szellemidézés).

2. tétel (Molto vivace, d-moll)

Jellege szerint ez a tétel a szimfónia scherzója. Az egész szimfóniairodalomnak ez a leghatalmasabb scherzo tétele. Összesen 1411 ü. hosszú.

A triós forma nagy hármas tagolásán kívül a scherzo első fő része önmagában is szonátaforma, a szokásos hármas tagolással.

3. tétel (Adagio molto e cantabile, B-dúr)

Az 1. és 2. tételben hiányzik az öröm és a béke. Kontrasztként szolgál a 3. tétel, amelyben az abszolút béke és harmónia muzsikáját szólaltatja meg Beethoven.

 Formája szerint nagy lélegzetű variációs tétel.

4. tétel (Finale – kórussal)

Beethoven régóta tervezte, hogy kórustételt ír szimfóniába. 1808-ban megírja a Karfantáziát, ami valóságos előtanulmány az utolsó tételhez.

Egyes források szerint Beethoven már 1793 óta tervezte Schiller: Óda az örömhöz c. versének megzenésítését. ® Ebből nem lett semmi. Utána, ha megnézzük Beethoven vázlatait, többször találunk utalást, hol egy versszak, hol egy sor megzenésítésével. 1822-ben merül fel benne újra Schiller verse ezúttal már mint finálé.

A tétel hatalmas disszonáns akkorddal kezdődik, majd a fúvós bevezető fanfár utána csellók és bőgők recitativóját hallhatjuk. Olyan anyagot, amelyet eredetileg énekszólamra tervezett Beethoven. Ezt követően a zenekar egyes csoportjai felidézik az előző tételek főtémájának egy-egy töredékét. Köztük mindig megszólal a vonós recitativo. Végül kibontakozik az Örömóda témája. A téma kidolgozása után következik egy koronás szünet, majd egy tételen belüli lassú tételt hallunk, amit végül újra az Örömóda dallamának variálása követ.