ZENEÓRA

Varázsfuvola

1790-ben meghalt II. József, utána Mozart nem kapott több opera megbízást az udvartól. Szövegíró társa Da Ponte pedig botrányokba keveredett, így elbocsátották az udvartól. Röviddel azelőtt tért vissza Bécsbe Mozart egyik régi barátja Emanuel Schikaneder, aki átvette a Theater auf der Wieden igazgatói posztját. Schikaneder német vígjátékíró és opera-librettista, színész, énekes, író, rendező, színházigazgató volt. Egyike a korszak legvitatottabb, ugyanakkor legeredetibb és legbefolyásosabb színházi egyéniségeinek. Színészként komikus szerepeken tűnt ki, de játszott Shakespeare-hősöket is. Színház igazgatóként az igényes darabválasztás jellemezte. II. József pártfogásával több társulatot vezetett, és lényeges szerepe volt a bécsi daljáték és a hősies-komikus opera kialakulásában.

Ő kérte fel Mozartot a Varázsfuvola megírására. A szövegkönyvet nagyrészt Schikaneder írta. Forrása:

1. Paul Wranizky udvari karmester Oberon c. operája, amely Schikaneder színházának is a műsorán volt és Mozart is jól ismerte.
2. Tobias Philip von Gebler szabadkőműves testvér, a császári és királyi cseh udvari kancellária alkancellárjának színműve a Thamos, Egyiptom királya. Ehhez Mozart színpadi kísérőzenét is írt.
3. Christoph Martin Wieland 3 kötetes mesegyűjteménye A Dschinnistan, amelynek utolsó kötetében szerepel a Lulu avagy a varázsfuvola c. történet, amely nyomán az új opera a címét kaphatta.

A 2 felvonásos singspiel bemutatója végül 1791. szeptember 30-án Bécsben zajlott le, Schikaneder színházában, a Freihaustheaterben. Schikaneder maga játszotta Papagenót, az Éj Királynőjét pedig Mozart sógornője, Josepha Hofer alakította. Az opera nem aratott azonnali sikert, azonban Schikaneder jó üzleti érzékének köszönhetően lassanként mégis népszerűvé vált.  

Az szabadkőműves utalásai

A Varázsfuvola tele van szabadkőműves utalásokkal. Mozart apjával együtt szabadkőműves volt. Nagyon megragadta fantáziáját a páholyok titkossága, eszmerendszere, működési szabályzata és érdekes, misztikus szertartásrendje. A Mozart által látogatott páholy tagja volt Schikaneder is. A Varázsfuvola születésekor a páholyokat a feloszlatás veszélye fenyegette. Az, hogy Mozart és Schikaneder ebben a műben tulajdonképpen fontos szabadkőműves titkokat fedett fel, talán annak köszönhető, hogy meg akarták mutatni a külvilágnak saját nemes eszmeiségüket.

A szabadkőműves szimbólumok sora rögtön a nyitánnyal kezdődik, ahol a közepén hirtelen elhallgat a zene és 3x3 akkord hangzik el lassú, kitartott tempóban:

A háromszor egymást követő kopogó ritmus a szabadkőműves szertartás része volt. Másképp kopogott az inas, a segéd és a mester (ez a szervezet 3 fokozata). A Varázsfuvola kopogó ritmusa a segédé, mivel Mozart is a segéd szintet érte el.

A 3-as szám amúgy is fontos szerepet tölt be az operában. Taminót 3 Hölgy és 3 ifjú kalauzolja, az opera alaphangneme Esz-dúr (3 bé), 3 próbát kell kiállni, stb.

Az ifjú szerelmespár szertartásos megáldása a főpap kezei által a próbákra bocsájtásuk előtt az opera egyik tagadhatatlan szabadkőműves motívuma, s egyben a mű csúcspontja is szellemi, spirituális és esztétikai értelemben egyaránt.

Szereplők

Tartalom

Tamino herceg beleszeret az Éj királynője lányának Paminának a képébe, és elindul, hogy kiszabadítsa a gonosznak hitt Sarastro fogságából. Útján elkíséri Papageno az Éj királynőjének madarásza. Kiderül, hogy Sarastro mégsem gonosz, de ahhoz, hogy Tamino elnyerje Pamina kezét, ki kell állnia a hallgatás, a tűz és a víz próbáját. A próbákat Papagenónak is meg kell csinálni. Az opera végén Tamino elnyeri Pamina kezét, Papageno is megtalálja az ő Papagenáját, az Éj királynője, akiről pedig kiderül, hogy ő a gonosz, elnyeri méltó jutalmát.

Fontosabb zenei részek:

Tamino képária (1. felvonás)

– az ébredő szerelem kifejezése az olasz bel canto stílus szellemében. Az indító nagyszext ugrás megjelenik majd a 2. felvonás fináléjában, Tamino és Pamina végső egymásra találásában.

Az Éj királynő áriái g-moll- B-dúr (1. felvonás); d-moll (2. felvonás)

– Az első a több részes operai jelenet a scena tipikus példája. Lassú és gyors részből áll. A lassú rész a gyermekétől megfosztott anya fájdalmát mutatja, a gyors pedig a nő szélsőséges indulatait  mutatja; A  d-moll ária pedig a bosszúvágyat jeleníti meg. Mindkettő jellegzetessége a koloratúrás szerkezet, melyben az énekszólam extrém magasságokba fut (3 vonalas f)

Sarastro áriái F-dúr és E-dúr (2. felvonás)

– Mindkettő a magasztos eszméket, az erkölcsiséget hangsúlyozza, gyönyörű mély, igazi basszus hangokkal.

Pamina áriája (2. felvonás)

– Az operairodalom egyik legszebb lírai szoprán áriája. Pamina a fájdalmát énekli el, mivel Tamino a hallgatás próba miatt nem szól hozzá, ezért azt hiszi, hogy már nem szereti.

Papageno áriái (1. és 2. felvonás)

– Áriái inkább a strófikus dalra hasonlítanak, melyben a mozarti zene a népdalok világához áll a legközelebb.

Papageno és Papagena duett (2. felvonás)

– A két fiatal egymásra talál, örömüket éneklik el.