Saint-Saëns dalok (szövegfordítással)

2015.01.29

A XIX. századi francia vokális zenében nagyon fontos szerepet játszott a zongorakíséretes szólódal, a mélodie. A műfaj első jelentős képviselői ( Berlioz, Meyerbeer, Gounod, Bizet, Delibes ) mind kiváló drámai szerzők voltak, és legnagyobb sikereiket színpadi műveikkel aratták. Nem lehet csodálkozni azon, hogy kisebb vokális darabjaikra befolyással volt az opera. Dalaikban sokszor éltek teátrális eszközökkel, és így a versek nem szólalhattak meg a maguk intimitásában az énekhangon és a zongorán. Azért, hogy meghitt kapcsolat jöhessen létre a vers és a zene között, a mélodie-t meg kellett szabadítani a színház uralmától. Ehhez járultak hozzá azok a zeneszerzők, akik legjobb és legsikeresebb műveiket a hangszeres zene területén alkották. Ők fel tudták emelni a mélodie-t a kamarazene szintjére, és ezzel megnyitották az utat a műfaj nagy mesterei, Fauré, Duparc és Debussy felé.

Az egyike ezeknek a zeneszerzőknek Camille Saint-Saëns ( 1835-1921 ). Pályafutása - akárcsak Mozarté- csodagyermekként indult. Már két és fél évesen zongorázni tanult, és első kompozícióját 1839-ben, négy évesen írta. Amikor 1846-ban a párizsi Pleyel Teremben Mozart B-dúr ( K.450 ) zongoraversenyével debütált, a közönség szinte új Mozartként üdvözölte. Miután tanulmányait befejezte a Conservatoire-ban, orgonistaként dolgozott néhány párizsi templomban, többek között 1858-1876-ig a St. Madeleine-ben. Ez a hely fontos szerepet töltött be életében, mivel nagyon sokan jártak oda a világ más országaiból is ( Clara Schumann, Anton Rubinstein, Robert Franz, Liszt Ferenc), hogy meghallgassák csodálatos játékát, és kimagasló improvizációs kézségét. Liszt a világ egyik legnagyobb orgonistájának tekintette. 1861-től tanárként dolgozott az École Niedermeyerben, ahol tanítványai között volt az ifjú Gabriel Fauré is. Az 1880-as évek végén, édesanyja halála után sokat utazott, Angliában még Victoria királynő előtt is játszott. Bár Saint-Saëns műveit sokan akadémikussággal vádolták, a zene magas fokú intellektuális ismeretével, és kiváló zongorajátékával mégis befolyást gyakorolt egy teljes generációra. Nemcsak zeneműveket komponált, hanem újságcikkeket, verseket, drámákat is írt, melyek közül többet be is mutattak.

Bár legsikeresebbek a hangszeres művei voltak, mégis szinte egész életét végigkísérte a mélodie . Első románcait hat évesen írta ( Ariel, La Maman, Le soir ), melyeknek bár csekély a művészi értékük, de említésre méltóak, mivel megvilágítják azt, hogy a szerző milyen módon szerezte meg nagyfokú jártasságát a műfaj területén. A versek kiválasztásánál inkább a verselés módja érdekelte, mint maga a költemény. Bár Victor Hugo volt a legkedvesebb költője, akinek csodálta virtuozitását, képeinek gazdagságát, zenéjében mégsem tudta teljes mértékben visszaadni a költő benső lángját. Saint- Saëns zenei nyelve általában konzervatív. Néhány dalában meglepő hajlékonyságot mutat, de sok a formálisan és szigorúan szerkesztett mű is. Ezek általában jól meghatározható 3-4 ütemes frázisokból épülnek fel, és jellemző az AABB frázisminta.

Élete első felében Saint-Saëns erősen a német dalszerzők hatása alatt állt. Az Hugo versére írt Ręverienél (1851) az érzéseket egy különösen lírai atmoszférában olyan meleg intimitással fejezi ki, amely kétség kívül Schubert és Schumann világát idézi. Schubert nyelvezete tükröződik a La Feuille de Peuplier (1853) című dalban is, a Le sommeil des fleurs (1855) dallamvonalában pedig Schumann hatása érezhető. Az Hugo megzenésítések egyik legjobban sikerült darabja a L' Attente (1855), mely egy kamarazenei mű tökéletesen megszerkesztett scherzo tételének benyomását kelti a hallgatóban. Hangulatában szintén a német dallamvilágot idézi, és arról is tanúskodik, hogy a szerző Schubert és Schumann művein kívül jól ismerte Mendelssohn zenéjét. Az 1850-es évektől szinte folyamatosan ontott daltermés a 70-es években rövid időre megszakad, mivel Saint-Saënst teljesen lefoglalják a nagyobb munkái. Néhány dal mégis keletkezik ebben az időben, melyeknél már eltávolodik a német stílustól, és a zene vagy egy egzotikus keleti világot mutat be ( Melodies persanes-1870 ), vagy a szalonok hangulatát sugallja (Si vous n'avez rien á me dire- 1870, Chanson triste- 1872). Ez utóbbiak azonban túlmutatnak saját korukon, és nem a 70-es évek, hanem már a századforduló szalonjait idézik. 1885 után tér vissza Saint-Saëns a rendszeres dalkomponáláshoz. Ezek a késői darabok nagyon változatosak. A Suzette et Suzon (1888) teljesen francia szellemben írt darab, melynek ihletője Hugo pajkos költeménye. A kíséret jobb és bal kezének egymással váltakozó hangjai jól érzékeltetik a költő ingadozó lelkiállapotát. A XIX. században nagyon sok francia dal próbálta felidézni a spanyol temperamentumot. Az egyik leghatásosabb ezek közül Saint-Saëns Guitares et mandolines (1890) című dala, melyet saját költeményére irt. Bár maga a költemény nem egy remekmű, mégis lehetőséget ad a szerzőnek a hangulat megfestéséhez, főleg a kíséretben. Akárcsak kortársai, Saint- Saëns is tisztában volt azzal, mennyire fontos a népszerűség, így időnként irt olyan darabokat, melyek jól megragadták kora divatos áramlatait, és kiszolgálta a közönség igényeit. Ilyen dal például az Aimons-nous (1892) Th. Banville költeményére, melyben a szerző visszahívja Gounod Lamartine megzenésítéseinek nemes stílusát, a kíséretben pedig Liszt hatása érezhető.

1919-ig- majdnem haláláig- írt dalokat. Ez a tehetséges és termékeny zeneszerző, akit Gounod "a francia Beethoven"-nek hívott, több mint száz dalt komponált francia, angol, német és olasz szövegekre, de mégsem vált a dalkomponálás területén " rutinossá " mint Gounod vagy Massenet .Sajnálatos, hogy különleges tehetségét túlságosan megosztotta, és így nem tudta teljes mértékben kibontakoztatni a mélodie területén.

Tristesse - Szomorúság

Lelkemet keserű és mély szomorúság tölti be ok nélkül,

hasztalan keresem, min nyugszik időn túli fekete bánatom.

Miért kell, hogy e világban felmérve a szűk látóhatárt,

mindig csavargó lelkem börtöne falába ütközzön?

Az utakon amiket magának tör, az éjszaka ami körülveszi megijeszti,

és minden lépés egy erőfeszítés!

Ó jaj! E test számára amiben él, mindig elég gyorsan megy,

mivel minden lépés a halálba vezet.

Primavera - Tavasz

Üdvözlégy ó vidám tavasz! ez az új évszak,

a zöld fű évszaka és a mosolygó virágoké.

A mezők felöltöznek ezer szinükbe,

és Ninon, minden nap szebbnek tűnik számomra.

És boldogan fogom hallgatni amint egy ének, egy szárny zaja

hirdeti, hogy nevetés fogja követni a könnyeket,

mivel a nappal és enyhe melegével,

látni fogom visszajönni a fázós fecskét.

Akkor boldogan megyek elfelejtett tájakra

jázminokat, orgonákat, gyöngyvirágokat, rózsákat, liliomokat szedni,

egészen halkan mormolva egy könnyed dalt;

éneklem majd a szerelmet, a bort, a régi szép időket,

és este a magányos erdőben,

a madarakkal és a virágokkal együtt énekeljük a tavaszt!

Si vous n'avez rien á me dire - Ha nincs semmi mondanivalója számomra

Ha nincs semmi mondanivalója számomra

miért jön ide mellém?

Miért mosolyog úgy rám,

hogy még a király is meghajolna.

Ha nincs semmi mondanivalója számomra,

miért jön ide mellém?

Ha nincs semmi közölnivalója nekem,

miért szoritja meg a kezem?

Angyali és gyengéd álom

amire gondol útközben,

ha nincs semmi közölnivalója nekem

miért szoritja meg a kezem?

Ha azt akarja hogy elmenjek,

miért jön erre?

Amikor önt látom remegek,

ez az örömöm és ez a gondom!

Ha azt akarja hogy elmenjek,

miért jön erre?

Pourquoi rester seulette? - Miért maradnék egyedül?

Miért maradnék egyedül őrizni a birkáim?

Amit egy lányka is megtehet kinek csak pásztorbotja van

a falánk farkasok ellen!

Velem jön a mezőre, hogy vigyázzon rám

Pierre a szép pásztor...

Fonjad könnyű orsó, ah ujjaim között a gyapjút.

Pierre erős, Pierre gyengéd; szava simogató,

azt mondta térden állva " Madeleine szeressük egymást "

És Pierre-é lett szerelmem.

De elhagyott egy másik lányért,

És a farkasok elrabolták még a hűséges kutyámat is...

Folytak a könnyeim... Ah... Fonj könnyű orsó!

Pierre a szép pásztor hűtlen lett hozzám!

Peut-être - Talán

Hozzád közel őrizz engem teljesen,

add a kezed, félek,

kétlem, hogy meg tudtam találni az úton a boldogságot.

Nem tudom, de úgy tűnik mindkettő hajdanán,

együtt tette ezt a vallomást

ami reszket a hangomban.

Két szivünk nem ismervén egymást

imádták egymást régóta;

talán a szerelem várta,

hogy megszülessen, ez a tavasz;

sóhajára lelkünk alighogy megnyilt,

mint a rétnek virágai, hogy virágozzon.

Mintha álmodnék, hallgatlak...

Add a kezed, félek...

Kétlem, hogy megtaláltam utamon a boldogságot!

La sérénité - A Derű

Én vagyok a változatlan képe a békés örökkévalóságnak;

kezdet és kor nélkül, nevem a Derű.

Hiába követi óra az órát;

a hullám folyik anélkül, hogy megérintene;

minden menekül, minden elmúlik és én megmaradok hideg halhatatlanságomban.

Semmi sem zavar utamon;

megyek mosoly és félelem nélkül;

soha nem ismertem az örömet, nem ismerem a fájdalmat;

a rossz és az öröm számtalanul ömlik a világos vagy sötét égből

anélkül, hogy egy fénysugár vagy egy árnyék

felváltaná valaha sápadtságomat!

Guitares et Mandolines - Gitárok és mandolinok

Gitárok és mandolinok hangja tesz szerelmessé.

Pralinét ropogtatva Pépa hagyja magát elbűvölni

amikor keresztet és feloldójelet dobálván,

mandolinok és gitárok vibrálnak, hogy lefegyverezzék őt.

Mandolin a gitár hangjával együtt kíséri a szerelmeseket

akik követik az éjszakában a szépség világítótornyát;

és Juana hízelegve mutatja

(Gitár mandolinnal)

ajkát és szemét mely fénylik.

Suzette et Suzon - Suzette és Suzon

Imádom Suzettet, de szeretem Suzont,

Suzette kiöltözve, Suzon egyszerűen!