Kantáta
A kantáta
A kantáta (cantata=énekelt) hangszerkíséretes vokális mű, általában több tétellel (recitativo, ária, kórustételek, hangszeres közjátékok). A 17-18. században kiemelkedő helyet foglal el a műfajok között. Két típusa van:
1) Itáliai kantáta
A monódiával, azaz a basso continuo kíséretes szólóénekkel együtt születik meg, és a világi dalművészet polifon formáit (madrigál, villanella) váltja fel. Később a nápolyi iskolában válik állandó műfajjá. Formája: 2-3 da capo ária és recitativók.
2) Német egyházi kantáta (evangélikus egyházi kantáta)
A világi kantáta a 17. században az igen fejlett itáliai énekkultúra miatt alig talált követőkre Európában. A protestáns egyházi zenében azonban kialakult a kantátának egy olyan típusa, ami Németországban igen magas szintet ért el. A német kantáta első kiemelkedő példája Heinrich Schütz (1585–1672), a német kora barokk zeneszerző néhány műve, a csúcspontot pedig Bach művészetében éri el.
Az, hogy a műfaj Németországban virágzott elsősorban Luther Márton (1483-1546) teológiájának köszönhető. Isten igéje a Bibliában mindaddig holt szó, amíg nem hirdetik. Már Luther saját énekeiben is érezhető a szoros kapcsolat a szöveg és a dallam között. A protestáns istentisztelet középpontjában a prédikáció áll. Ebben válik Isten igéjének hirdetése valósággá. Az egyházi zene történte Schütztől Bachig nem egyéb, mint prédikáció jellegű, magyarázó elemek behatolása az istentisztelet énekeibe. A régi egyházi kantáták szövegét bibliai idézetek, korálok, vallásos ódák, vagy szabad, elmélkedő prózaszövegek alkották, zeneileg pedig hiányzik belőlük a recitativo.
1700 körül Erdmann Neumeister weissenfelsi lelkész kantátaszövegeket költ minden ünnepnapi és vasárnapi prédikáció gondolataira. A kantátát az opera mintájára alakították ki, recitativókkal és áriákkal. Neumeister szabadon költött verseket írt a recitativókhoz és az áriákhoz. Az előbbiek prédikátori hangvételűek, az utóbbiak inkább szubjektívek, nagy kifejezőerejűek.
Egy tipikus Neumeister-féle kantáta felépítése:
Korál (kórus) – Recitativo – Ária – Recitativo – Ária – Korál (kórus)
Bach kantátái általában ezt a neumeisteri kantátatípust követik. Szövegírói Franck és Picander voltak. A kantátákat éves ciklusokban írták (Bach 5 ciklust írt, évenként 59 művel, közülük 3 ciklus maradt fent) és az istentiszteleteken a prédikáció előtt és után adták elő, gyakran két részben. A kantáták a liturgia szövege fölötti elmélkedést segítették zenei eszközökkel.
A kantáta tételei:
1. Korál:
A korál egyszólamú, német nyelvű, protestáns egyházi népének. Luther Márton alakította ki. A latin nyelvű egyházi énekek helyett a hívők számára is könnyen érthető és megjegyezhető német nyelvű éneket akart létrehozni. A zeneszerzők később négy szólamban megharmonizálták ezeket a dallamokat úgy, hogy a dallam a szoprán szólamban van és homofon akkordkíséret járul hozzá.
2. Ária
A kantáták áriái barokk szokás szerint da capo (ABAv) formájúak, melyekben az A és a B rész között általában karakterbeli különbség van. Az áriák általában érzelmeket, lelkiállapotokat fejeznek ki.
3. Recitativo
A recitativónak két fajtáját találhatjuk a barokk énekes zenében, így a kantátában is. Az egyik a recitativo secco, azaz a „száraz” recitativo, melynél az énekest csak a continuo szólam kíséri egy-egy akkordot beszúrva. A másik fajta recitativo a recitativo accompagnato, vagyis a „kísért/kíséretes” recitativo, melynél az énekest a teljes zenekar kíséri, kidolgozott szólamokkal.