ZENEÓRA

Antonin Dvorak

(1841. Nelahozeves – 1904. Prága)

1857-ben Prágában tanult egy egyházi orgonaiskolában, de hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Tanulmányozta Wagner és Schumann műveit.

1860-as évek: a Bohémiai Ideiglenes Színház zenekarában brácsás. Anyagi gondok miatt tanításra adta fejét, ami szinte minden szabadidejét felemésztette.

1871: zenekari pályafutását befejezte és csak komponált. 

1874: 15 művet nyújtott be az osztrák állami ösztöndíj pályázatára. Nyert, ami a készpénzen kívül az egyik zsűritag, Brahms támogatásával, később barátságával is járt.

Dvořák ezután sorra mutatta be műveit, 1878-tól már a saját vezényletével. Sikert sikerre halmozott, zenéjét elismeréssel fogadták .

1890: kinevezték a prágai konzervatórium zeneszerzés tanárává, majd egy évvel később elfogadta a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak az itt írt 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre.

1895-ben írta Gordonkaversenyét, majd anyagi gondok közepette visszatért Prágába. Itt ismét elfoglalta konzervatóriumi állását,

1901-ben igazgatóvá nevezték ki. Ekkor írta szimfonikus költeményeit.

62 éves korában hunyt el szívelégtelenségben.