ZENEÓRA

Franz Schubert

(1797 Himmelpfortgrund – 1828 Bécs)

Apja egyházi tanító és amatőr zenész volt.

5 éves korától tanult zenélni. Apja tanította hegedülni, bátyja zongorázni.

7 éves: Michael Holzer lesz a tanára (a lichtenthali templom karnagya).

1808: Bécs – Konviktus (Antonio Salieri vezetése alatt). Itt ismerte meg Mozart szimfóniáit és nyitányait, valamint más, könnyebb darabokat, és így alapozta meg zenei tudását.

Elkezdett komponálni. Salierinek a korai darabok révén feltűnt a fiatal Schubert tehetsége, és elkezdte zeneszerzésre és zeneelméletre oktatni.

Schubert otthonában rendszeresen (vasár- és ünnepnapokon) összejártak négyest játszani, két bátyja hegedült, apja csellózott, és Franz maga mélyhegedűn játszott. Erre az amatőr együttesre írta később megannyi kompozícióját. Későbbi Konviktus-beli évei alatt még jócskán írt kamarazenét, dalokat, zongoradarabokat, valamint tanulmányai lezárásaként első szimfóniáját (D. 82).

1813: hogy a katonai szolgálatot elkerülje, apja iskolájába jelentkezett tanárnak. Két évig tanított, de nem szerette. Jobban lekötötték a magánórák, melyek során zeneszerzést tanult Salieritől. Schubert korai szakrális művei szorosan kapcsolódnak tanára egyházi szerzeményeihez. Hasonlóképpen Salieri különböző nyelvű dalai is tükröződnek Schubert fiatalkori daltermésében.

1814: megismerkedett Johann Mayrhofer költővel, akivel barátok lettek.

1815: Schubert életének leggyümölcsözőbb éve.

1816: Schubert éppen sikertelenül jelentkezett kórusvezetőnek Laibachba. Schober egyik lakásába költözött. Zeneórák adásával egy ideig megpróbált a ház bevételeihez hozzájárulni, de ezt hamarosan feladta, és csak a zeneszerzésnek áldozta idejét.

Baráti társasága folyamatosan gyarapodott. Johann Michael Vogl, a híres bariton, akinek Mayrhofer mutatta be, jó szolgálatot tett dalai bemutatásával a bécsi szalonokban; Anselm Hüttenbrenner és bátyja Joseph Hüttenbrenner, akik legodaadóbb rajongóinak tartották magukat; Joseph von Gahy, a kitűnő zongorista, szonátáit és fantáziáit adta elő; a Sonnleithner család zenés összejöveteleket rendezett a tiszteletére, melyek hamarosan Schubertiádák néven lettek ismertek. Anyagi hátterét nehézség nélkül biztosították, pedig Schubert kétségtelenül teljesen pénztelen volt, mivel feladta a tanítást, nyilvános előadásból nem tudott keresni, és a kiadók sem fizettek még műveiért. Barátai azonban valódi bohém nagyvonalúsággal siettek segítségére – egyikük szállást szerzett, egy másik háztartási eszközökkel látta el, együtt ebédeltek, és akinek éppen volt pénze, fizette a számlát.

1818: nyár - zenetanár az Eszterházyaknál Zselízen. Ősszel Bécsbe visszatérve Mayrhoferhez költözött.

1819: dalszerzőként először lépett a nyilvánosság elé. Ősszel három dalát elküldte Goethének, de nem kapott választ.

1820: Schubert két operáját is bemutatta a Kärthnerthor színház. Eddig nagyobb kompozícióit (a miséket kivéve) csak a házi kvartettjükből kinőtt gundelhofi műkedvelő zenekar játszotta.

1821: Anton Diabelli kinyomtatta Schubert első hét opuszát (mind dalok).

1823: megjelent Schubert első dalciklusa, a Szép molnárlány (D. 795). A későbbi Téli utazás ciklussal (D. 911) együtt ők képviselik a csúcsát mind Schubert munkájának, mind a német dalnak általában.

1824: nyáron visszatért Zselízre, ahol rabul ejtette a magyaros stílus. Ennek hatására született a Divertissement à la hongroise (D. 818). Reménytelen szenvedéllyel rajongott tanítványáért, Esterházy Karolina grófnőért.

1825: felgyorsult a művek kiadása, Schubert a nyáron Felső-Ausztriában töltött kellemes szünidőt, ahol lelkesen fogadták.

1828 tavaszán, pályája során először és utoljára, nyilvános hangversenyt adott saját műveiből, mely igen jó fogadtatásra talált. 1828. november 19-én, 31 éves korában halt meg. Beethoven mellé temették.