ZENEÓRA

GIUSEPPE VERDI

(1813. Le Roncole – 1901.  Milánó)

1) Korai Évek

Apja fogadós, anyja szövőnő volt. 11 évesen költöztek Bussetoba, ahol Ferdinando Provesi tanította. 1832-től támogatta Antonio Barezzi gazdag zenerajongó, aki atyai jóbarátja lett. A Konzervatóriumba kora miatt nem vették fel, ezért magánórákat vett Vincenzo Lavignától. 1836-ban elvette Barezzi lányát.

2) Első sikerek, a „gályázás/gályarabság évei”

1839-ben sikerrel mutatták be első operáját, az Obertót. A Scala szerződést ajánlott Verdinek még két mű megírására. Második operájának, a Pünkösdi királyságnak komponálása közben felesége és két gyermeke is meghalt. A tragédia munkájára is hatással volt, az opera megbukott, Verdi pedig a zeneszerzés feladását fontolgatta. Végül 1842-re mégis megírta a Nabuccot, ami hatalmas siker lett és ismertté tette. A mű  sikere politikai mondanivalójának is köszönhető volt: a rabszolgák gyásza az Habsburgok és Bourbonok által elnyomott olasz nép szabadságvágyát is kifejezte. A "Szabadság-kórus", a hazájukról álmodó rabszolgák dala igazi sláger lett, Milánóban az utcákon is énekelték. Hasonlóan hazafias műve volt a Lombardok, az Ernani és A legnanói csata is.

Az elkövetkező évtizedben Verdi tucatnál is több operát alkotott. Ezt a korszakát a "gályázás éveinek" nevezte.

Egyik legfontosabb műve, a  Macbeth 1847-ben született Shakespeare- drámája alapján. Ezzel szakított az akkori operaírás egyik hagyományával és szerelmi történet nélküli művet írt.

3) A nagymester

38 évesen kezdett viszonyt Giuseppina Strepponival, a karrierje vége felé érő szopránénekesnővel. Környezetükben sokakat megbotránkoztatott, hogy csak 12 év együttélés után, 1859-ben házasodtak össze.

Az 1850-es évektől  a szabadságharc bukása után Verdi új témákat keres. A forradalmi eszmék után a társadalmi drámákban találja meg hangját. 1851-ben Velencében mutatták be művészetének kiemelkedő alkotását, a Rigolettót, amit 1853-ban két másik nagy sikerű alkotása A trubadúr és a Traviata követ.

Az 50-es évek operáinak jellegzetességei:

- igényes szövegválasztás

- árnyalt jellem és környezetábrázolás

- énekre épített dallamos stílus

- zenekari hatások atmoszféra teremtése

- francia nagyopera hatása

- nagyobb jelenetegységek megkomponálása

- visszatérő, emlékeztető motívumok

- rokon jelentéseket hordozó toposzok (pl: tragikus hősnők - kupolás dallam; erősen pontozott halálritmus; féltékenység - kígyózó motívum, stb.)

- drámai ellenpontozás (könnyed zenei anyag mögött drámai feszültség)

További remekművek:

Álarcosbál (1859)

A végzet hatalma (1861)

Don Carlos (1867)

Aida (1871) - Kairóban kitüntették érte.

4) Öregkor

Az Aida után Verdi hosszú időre visszavonult. 16 éves csendes időszaka alatt a Requiemen kívül csak kisebb műveket alkotott, illetve néhány korábbi operáját dolgozta át.

1869-ben Rossini halálára írt egy Rquiem tételt. Verdi úgy tervezte, hogy a mű minden tételét más olasz zeneszerző írja. A Requiem elkészült, de Verdi életében nem mutatták be. Később átdolgozta és felhasználta az általa komponált "Libera Me" részt az Alessandro Manzoni emlékre írt teljes Requiemében (1874).

1887-ben írt újra operát, a Shakespeare színdarabja alapján készült Otellót. Bár ez is mesterien hangszerelt, hiányzik belőle a csillogó dallamosság, ami korábban annyira jellemző volt Verdire. Utolsó műve a Falstaff vígopera, Shakerspeare: A windsori víg nők vígjátéka alapján. A librettót Arrigo Boito írta.

1901. január 27-én halt meg. Temetésekor egy percre megállt az élet Olaszországban, becsuktak az üzletek, megálltak a vonatok.

5) Verdi szerepe a politikában

A Viktor Emánuel királlyá választásáért és Itália újraegyesítéséért küzdők jelszava Viva VERDI lett. Ez a Vittorio Emanuele Re D'Italia (Viktor Emánuel, Olaszország királya) kifejezés első betűinek összeolvasása. Így az elnyomás alatt is bátran éltethették királyukat. Verdi tudott erről és nem volt kifogása, ő is támogatta az egyesítést, Garibaldi híve volt. Saját pénzén fegyvereket vásárolt, mellyel az egységes olasz államért folytatott harcot támogatta. Aktív politikai szerepet is vállalt, 1859-ben Busseto választotta parlamenti képviselőjévé, majd 1874-ben a már egységes Olaszországban szenátori rangra emelkedett.

Verdi a szegényeket és elesetteket is aktívan támogatta. Hatalmas birtokain, melyeket műveinek jövedelméből vett, a nincsteleneknek adott munkát. Birtokát mintagazdasággá fejlesztette, és a parasztokat arra tanította hogyan kell termővé tenni a nehezen műveltető köves földet. Kórházakat is alapított és végrendeletében rokkant zenészekre hagyta vagyonát. Egész életművel aktív részt vállalt nemzete polgári átalakulásáért folytatott küzdelmében.