ZENEÓRA

I. Hector Berlioz

(1803, La Côte-St-André – 1869, Párizs)

Apja jómódú orvos

19 évesen szülői kényszerre orvostanhallgatóként Párizsba kerül,  tanulmányait elhanyagolja.                

1823: Lesueur magántanítványa lesz (a leíró, ábrázoló zene létjogosultságára hívja fel a figyelmét.

1826: a Conservatoire növendéke. Nehéz anyagi körülmények között él, mert családja felfüggeszti az anyagi támogatást. Egy ideig színházi kórista és gitárleckéket ad.

Négyszer próbálta meg eredménytelenül a fiatal fr. művészek római ösztöndíját a Prix de Rome-t. (a díjat a Francia Akadémia alapította 1803-ban; aki elnyerte, 3 évig díjmentes tartózkodásra jogosultaz Akadémia római palotájában a Villa Mediciben)

1831: 5. kísérlete sikerrel járt. Szerelmi bonyodalmai miatt jóval korábban vissza kellett térnie Párizsba. ® Harriet Smithson (1833-tól boldogtalan házasság)

Anyagi gondok miatt zenekritikusi és zenei tárcaíró feladatokat lát el, mert képtelen művei jövedelméből megélni.

A Conservatoire-ban tanár szeretne lenni, de csak könyvtárosi munkát kap ugyanott. Honfitársai közönyt és meg nem értést tanúsítottak iránta.

Karmesterként nagyobb sikereket ér el, mint műveivel.

1840-es évek hangversenykörút: Németország, Csehország, Magyarország, Oroszország

Életútját Emlékiratokban örökítette meg.

Kétszer házasodik, de mindkét felesége meghal + a gyereke is és az összes hozzátartozója + művei sikertelenek.

Művek: - Fantasztikus szimfónia

              - Harold Itáliában

              - Rómeó és Júlia

              - Requiem

              - Faust elkárhozása

              - Gyász szimfónia